A többi katona között álltam. Előttem a kapitány, akit kaptunk, engem bámult, kezében egy villanyborotvával.
- Az én fejemet nem borotválja le. - mondtam neki. Először meglepődött, mert ahelyett, hogy vigyázban tűrtem volna, hogy végigborotválja a fejem, inkább lazán terpeszbe álltam és összekulcsoltam a kezeimet a hátam mögött. Végül lendült volna felém, de én csak kikaptam a kezéből a borotvát és arrébb léptem. Egyenesen fejjel a falnak rontott. Mindenki odasietett mellé, míg én csak álltam szemben vele, és végül belenyírtam a hosszú, barna hajamba. Egészen tarkóig levágtam, de tovább nem. Néztem a kapitányt, és mikor meguntam, elédobtam a borotvát és kisétáltam a barokkból. Egyértelmű felháborodás hangzott fel mögöttem, mikor becsuktam az ajtót. A fejembe húztam a sapkámat és elsétáltam. A küzdőtérre vitt az utam. Néztem ahogy az emberek karddal küzdenek egymással, de mindegyik küzdelem csak vagy tíz percig tartott. Végül megfordultam, nekidőltem az egyik cölöpnek és elkezdtem olvasni. Csak a kardok fémes összecsapása hallattszott, míg valaki oda nem szólt hozzám.
- Te ott! Azonnal gyere ide! - mondta nekem egy magas, kopasz fickó a küzdőtéren. Felálltam és odasétáltam elé. Igaz, vagy fél méterrel magasabb volt nálam, de én csak lazán álltam ott, mint aki jól végezte dolgát. - Fogj egy kardot és küzdjünk meg! - folytatta.
- Nem áll szándékomban senkivel sem küzdeni. Mondj egy okot miért tenném? - válaszoltam halál nyugodtan.
- Kis pimasz! A felettesed vagyok, és én ezt kértem! - ordította az arcomba, mire én sután odaballagtam a polchozm ahol a kardok voltak. A könyvet letettem a földre, majd odaballagtam a küzdőtérre. A végzetes szó elhangzott, én pedig nekirontottam, a kardomat egyszerűen a földra hajítva. Elkaptam a felettesem torkát, majd egy erőset ütöttem a gyomrába. Ekezdtem sorozni folyamatosan, először ágyékon rugtam térddel, majd még egyet behúztam neki a gyomrába, végül megtérdeltem az orrát. Majd, mint aki jól végezte dolgát, megfordultam, hogy visszamenjek a könyvemhez, de a fickó mögöttem termett, és kiütötte alólam a lábam. A földön térdeltem és már fordultam vissza, mikor egy ismerős hangot hallottam.
- Aiera? Te komolyan itt vagy? - David volt az, és egyből odarohant hozzám, majd megfogta az arcomat. A többiek csak szalutáltak neki, végülis ő volt itt a leghatalmasabb.
- Szia, David, rég láttalak. Hogy vagy? - kérdeztem.
- Emberek.. aki hozzáér ehhez a nőhöz, azt én intézem el. - mondta válasz helyett, és felrántott a földről. - Egy hercegnő ne feküdjön a porban. Egyébként szép indítás volt.
Nem is figyeltem rá, mivel mögöttem az ellenfelem mérgesen meredt rám. Nem is tudta, hogy ismerem Davidet, a hadsereg vezérét. Láttam, hogy egy ilyen pozicióra vágyott ő is. Be akart nyalni a főnöknek.
- David parancsnok, sajnálom, amit tettem. - mélyen meghajolt David előtt. Mire én csak ránéztem, és ő bólintott. Egy egyszerű rugással fejbe rúgtam ezt a nyomorékot, és rátapostam a melkasára, bár a testsúlyom a másik lábamon volt, ami a csípője mellett volt. Csak nézett rám a fickó és elborzadt.
- Csak hogy tudd, Takumi, nem én intézlek el, hanem egy nő. Méghozzá a hercegnő. Ezek után úgy vigyázz, hogy kivel állsz ki. - mondta David.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
