Szépen lassan kiléptem az ajtón. Nem tudom, hogy miről beszélhettek apámék, de ebben a pillanatban nem zavartattam magam.
- Apám! - pukedliztem egyet. - Üdvözlöm, Hell gróf. - Egy kis biccentéssel jeleztem neki is, hogy itt vagyok. - Meglepődtem, mikor reggel berontott a szobámba, és az ajtó a szobám túloldalán landolt. Ön biztos nagyon erős lehet. - Mosolyogtam Sasha apjára, pedig nem igazán volt hozzá kedvem ennek a talpnyaló embernek örömet szerezni. - Mi lesz a reggeli? - kérdeztem kíváncsian a többieket.
- Bacon, tükörtojással. Mellette van még kalács és egy kevés péksütemény. – válaszolt nekem Dóri, miközben egy tálca kalácsot hozott ki a kertbe.
A kertben van egy kis kupolás "épület". Kis asztalokkal meg székekkel. Olyan pavilon stílusban. Itt, apám kastélyának területén nem olyan nagy a berendezett rész, mint anyámnál. Apámnak meg kell őrizni az erős király "látszatát". Igazából, tényleg erős, ezt a kapitányunk, Cloud is bizonyítja. Van egy olyan régi történet, hogy ő küzdött egyes egyedül 20 sárkány ellen, hogy megvédje az országát. Igaz, csomó sérülés árán, de mégis ő győzött.
- Aiera hercegnő, nagyon sajnálom, hogy hirtelen berontottam az Ön szobájába. - mélyen meghajolt előttem. – Kérem, bocsásson meg nekem. A fiam is elnézést kér, hogy Ön mellett aludt egész éjszaka! – Oh, basszuskulcs. Csak ezt nem kellett volna mondania.
Már az asztalnál ültünk és falatoztunk, mikor ezt a Gróf úr kijelentette. Anyám kezéből egyből kiesett a villa, és már-már kiabálva megszólalt:
- Hogy mi van? Erről én miért nem tudtam? És már az első nap? Ez felháborító! Lehet, hogy jegyesek, de ez nem kötelez arra, hogy… - Apám szakította félbe:
- Figyelj ide, Kallen. Én engedtem meg az ifjabb Hellnek, hogy Aival aludjon. Ez is egy jó alkalom arra, hogy megismerjék egymást. - Tudtam, hogy ennek nem lesz jó vége. Lenyeltem az első és utolsó falatot az ételből, és felálltam.
- Köszönöm a reggelit. Most, ha megbocsátotok, elmegyek egy kicsit sétálni. Sasha, velem tartanál? - Néztem rá szemeimmel kérlelve, mert nem akartam egyedül bóklászni a kertben.
- Ha megbocsátanak nekem, akkor elkísérem Ait. - meghajolt, és odajött hozzám. - Hercegnő, megtisztelne, ha belém karolna. – kicsit elpirultam a kérése hallatán, de egye fene, megteszem

<< Előző fejezet | Következő fejezet >>