Egymás mellett sétáltunk a kertben. Pár sövény mellett haladtunk el. Én szólaltam meg elsőként:
- Figyelj, bocsi, hogy csak úgy elrángattalak. Csak tudom, hogy nagy balhé lett volna. Nem szeretem hallani, hogy a szüleim veszekednek. - Tényleg rosszul éreztem magam, hogy csak úgy elrángattam onnan. Haladtunk tovább egyenesen. A kedvenc tölgyfámhoz vezetett az utunk. A kert közepén egy nagy domb tetején állt. Öreg volt már. Apám ki is akarta vágatni, de nem engedtem meg neki. Meg mondtam kerek perec, hogy ezt a fát soha, de soha ne vágassa ki. Éppen a dombra mentünk fel, mikor megláttam egy sötét alakot. Felismertem a legjobb barátomat, aki olyan, mint a bátyám. David volt az. Egyből el is engedtem Alexshandert, és elkezdtem futni David felé.
- David! Nem is mondtad, hogy visszajöttél! - futottam felé, ő meg olyan könnyedén felkapott. - Legközelebb egyből szólj, ha megérkeztél! Komolyan, olyan hamar tűntél el! - Elkezdett pörgetni körbe-körbe. Csak nevetni tudtam.
- Elég, elég, tegyél le! - folytattam tovább a röhögést. - Komolyan, bátyó, most merre szédítetted a lányokat? – kérdeztem poénból. Hirtelen letett. Ránézett Sashara.
- Üdv. Mint hallottad, Ai "bátyja" vagyok, David Baster. Te lehetsz Hell Luchas gróf fia. - kicsit biccentett neki. Nincs köztük rangbeli különbség. Ezért is tett meg csak ennyit. Mélyebb üdvözlésre itt nem is volt szükség.
- David, ő Lukács Baster gróf fia.
- Alexshander vagyok. Jól tudtad. Hasonlít apáink neve. Örülök, hogy megismerhettem, Aiera "bátyját". - Forrt köztük a levegő. Gyorsan odaszaladtam Alexshanderhez, és közelebb rángattam Davidhez.
- Nos, megismertétek egymást. Mit szeretnétek csinálni? - Csak néztek egymásra. Mélyen egymás szemébe. Mintha verekedésre készülnének.
- Hé, srácok! Most megyek, elintézek valamit. Jók legyetek! - Gyorsan lefutottam a dombról. Nem hallottam a válaszukat, mivel hirtelen megjelent előttem egy fekete csuklyás alak.

<< Előző fejezet | Következő fejezet >>