David, nagyon rgi s j bartom. Szmomra olyan, mintha a btym lenne. Rgebben kiskoromban tallkoztam vele, itt, apm kastlynak kertjben. A tlgy alatt ltem s srtam, mikor , mint egy majom, lelgott fejjel lefel a frl. Akkor mg hossz haja volt. Krlbell a derekig rt. Elfogott a rhgs, mikor meglttam. Azta mr rengetegszer felvidtott, ltalban vidt fel, ha valami miatt szomor vagyok. Nagyon szeretem, mikor lnk kk szeme gy mosolyog, mint a szja. Lehetetlen haragudni r. Brmit is tesz, ha eltnik egy htre, vagy kettre, akkor sem tudok r haragudni. Az apja is grf volt. Igazbl az apja a katonasg vezetje. Ezrt akarja, hogy a fia is itt vgezze. David prbl ellenllni, de nem sikerl neki. Szeret kint lenni a csatatren s harcolni. Brmennyire nem ltszik rajta, de szeret harcolni a csatatren. Szeret kzdeni az elnyomottakrt. Olyan Robin Hoodosnak ltszik, de nem az. Teljesen ms szinten llnak. A harcokban muszj felvennie a srkny alakjt. Egyszer lttam gy.
Rmiszt, mikor egy letnagysg srkny ll elttem, s tzet okd. Brmennyire is lek n ebben a vilgban, s brmennyire vagyok n is srkny flig, mg szmomra is rmiszt, mikor ltom ket. Pont futottam le a dombrl, mikor megjelent elttem egy csuklys alak. Valami ninja lehetett, mert sz szerint a semmibl kerlt el. Hirtelen lefkeztem vagy 2 mterre eltte. De elkezdett felm futni.
- Sajnlom, Hercegn, de el kell rabolnom. - egy n volt. Valahonnan mr hallottam ezt a hangot. Nem brtam hirtelen felfogni, hogy mit is tesz, csak mikor egy zsebkendt tartott az arcom el, s elkbultam. Mg utols ermmel felkiltottam:
- Sasha!
<< Elz fejezet | Kvetkez fejezet >>
|