Egy kövekkel kirakott, hideg szobában ébredtem. Valószínűleg pince lehetett a hely, ahova bezártak. De mondjuk nem vártam semmi extra luxus szobát. A kezem és lábam össze volt kötve, kicsit szorosan. Megpróbáltam megmozgatni a csuklómat, de még azt sem hagyta a kötés. A szobámban volt egy kis ablak, de az is ráccsal volt levédve. A faajtó elég masszívnak tűnt. Hűvös szellő fújt be az ablakon és az ajtó résein. Barátságtalan környezet volt. Feküdtem a földön, és próbáltam visszaemlékezni, hogy mi történt. Valami olyasmi volt, hogy egy ninja termett hirtelen előttem. Ezek után semmire sem emlékszem. Lépteket hallottam az ajtó felől, majd ezeket kulcscsörgés követte. A zár elfordult, és az ajtó nekicsapódott a falnak. Egy fekete csuklyás alak jött be. Félelmemben megnémultam, és szólni sem tudtam. Nem bírtam mit kinyögni, még egy segítség sem jött ki a számom. Lehajolt előttem és kioldotta a lábaimat.
- Sajnálom, nagyon szorította? - egy női hang hallatszott ki a kendő alól. - Elnézést kérek a társam durvaságáért, de ezt a hitelesség miatt tettük. - nem tűnt udvariatlannak, sőt, épp ellenkezőleg, nagyon kedves volt.
- Mit terveznek velem? - kérdeztem meg hirtelen. A hangom kicsit megremegett félelmemben. Féltem, hogy terveznek velem valamit. Látom-e még anyát és apát? Dórit, a szakácsot? Davidet és Sashat? Rettegtem, hogy talán nem látom soha többé őket.
- Hercegnő, kérem, ne féljen! - mondta a női hang. - Engem Cecily-nek hívnak. Én a Királynő egyik harcosa vagyok. Vagyis pontosabban harcosnője.
Kedves volt. Meg akartam bízni benne, de ki tudja, mi tervez velem. Egy nagy csattanást hallottam.
- Aiera, itt vagy? - kérdezte David, szinte már üvöltve. Láttam a döbbenetet az elrablóm arcán.
- Ezt nem kellett volna! – szólalt meg Cecily hirtelen és kirohant. Nem értettem, mi volt. Miért rohant el Cecily? Néztem nagy szemekkel. Csattanás és fémek ütközése hallatszott. Sasha rohant be. Aggodalom és féltés tükröződött két zöld szemében. Vér csöpögött ruhájáról, rettegtem látványától. Ahogy közeledett felém, én úgy kúsztam el előle, egyenesen a sarokba. Onnan nem volt tovább. Csak néztem rá és remegtem félelmemben. Megláttam Davidet az ajtóban. Folyt a könny az arcomon. Elkezdtem sírni. David lassan felém sétált. Gyors, sietős, mégis kissé lassú lépteivel megzavarta a hirtelen beállt csendet. Elém lépett, majd letérdelt, és nagy, érdes, mégis puha kezével eltakarta az arcomat. A sötét most nyugtatólag hatott rám. David nekiállt elmagyarázni Sashanak, hogy mi volt a baj. Miért iszkoltam el előle, mint egy ijedt kis őzike.
- Aiera fél a vértől. A te ruhád meg csupa vér az ellenség lekaszabolásától. A saját vérén kívül mindenki másét utálja. Te leszel a férje! Ennyit még neked is tudnod kéne! Azok után, hogy a szobájában aludtál. - Ez az utolsó két mondat gúnnyal volt telve. Levette a kezét a szememről. Már nyugodtan tekintettem a véres ruhára. Cecily jelent meg az ajtóban.
- Hercegnő, erre jöjjön! - Ösztönösen indultam volna, mikor Sasha elém állt. Fekete haja keretezte arcát. Zöld szemében harag tükröződött, és a kezét a kardja markolatára helyezte. Kész volt kirántani és támadni. Átöleltem hátulról. Lefogtam a karját.
- Kérlek, ne! - szólaltam meg. Nagy hátába temettem az arcom. Alig értem keresztül az én két kis kezemmel. Hirtelen felém fordult és átölelt. A kezem, mint egy élettelen test zuhant az oldalamra.
- Hercegnő! Kérem, ennyit engedjen meg. - Hirtelen jött ez a kérés, szomorú hangja eljutott a lelkem legmélyére. Több érzelem volt Alexshanderben, mint hittem. Mint ami látszik. - Sajnálom, Hercegnő, hogy nem tudtam megvédeni. - szabadkozott hirtelen. Megfogtam az arcát, és pipiskedve egy puszit nyomtam a homlokára. Magas volt, mégis elértem a homlokát.
- Mindent köszönök nektek, fiúk! - megfogtam David kezét. Hirtelen megéreztem a vér ízét a számon, ami Sasha homlokáról ragadt rám.

<< Előző fejezet | Következő fejezet >>