Nem tudom, megt�rt�nt-e, lehet, hogy csak �lmodtam az eg�sz besz�lget�st. Egy puha �gyban fek�dtem. K�zben David �s Sasha hangj�t hallottam. Valamir�l besz�lgettek, igaz, nem minden sz�t �rtettem. 
A f�jdalom a bal karomban kisz�vta az agyamb�l az �rtelmet.
- Mi�rt te? Mi�rt �ll�tott meg t�ged? Meg a dombr�l mi�rt ut�nad ki�ltott? - David hangja lehetett. Mintha megsim�totta volna a fejemet. - Sokat v�ltozt�l, igaz-e? – Csal�dotts�g keveredett a boldogs�ggal a hangj�ban.
- Nem tudom, mi�rt tehette. Meglepett az eg�sszel. Ahogy hirtelen �t�lelt. Tudod, boldog voltam. – Sasha volt az. Mi�rt teszik ezt velem? – Tudod, ugyanazt �reztem, amikor fenn a dombon odarohant hozz�d. Nem ismerem r�g�ta. Csak k�t hete. Ebb�l is, mint l�tod, m�r t�bb, mint egy hetet �taludt. De amikor felkaptad �s megp�rgetted a leveg�ben. Az a mosoly az arc�n. �sszeszorult t�le a sz�vem. L�tni akarom, �s nem csak azt akarom, hogy sim�n mosolyogjon r�d vagy b�rki m�sra, t�lem legyen ilyen vid�m. De te fontosabb vagy neki, te tudod, mit kell tenni az�rt, hogy mosolyogjon. Te r�gebb �ta ismered, mint �n. Sokkal t�bbet tudsz r�la, de tudd, �n is meg akarom ismerni. Minden kis r�szletet tudni akarok r�la. – �reztem, ahogy megfogta a kezemet, �s egy cs�kot nyomott a k�zfejemre. Bizserg�st �reztem azon a helyen, ahol az ajka hozz��rt a b�r�mh�z.
- Kedvel t�ged… - nem tudom mi lehetett a folytat�s, mert ekkor bel�pett a szob�mba any�m.
- Magunkra hagyn�tok? – k�rdezte. A k�t fi� sz� n�lk�l kiment, majd becsukt�k maguk m�g�tt az ajt�t. - Aiera, kicsim, hallasz? – k�rdezett engem. Megremegett a szemem �s nagy nehezen kiny�gtem p�r sz�t, amib�l any�m is k�nnyen r�j�tt a dolgok kimenetel�re.
- A karom… - k�h�gtem, majd neki�lltam a folytat�snak – a pecs�tnek… - nyeltem egyet, majd ahogy besz�dre nyitottam a sz�mat, elkezdtem m�g jobban k�h�gni. Anya seg�tett fel�lni, �s �pp mikor siker�lt, hirtelen egy kisebb adag v�rt k�h�gtem fel.
Felki�ltottam a hirtelen el�j�tt f�jdalomt�l.

<< El�z� fejezet | K�vetkez� fejezet >>