Csak meredtem magam el�. A kilincs a kezemben maradt. Kiss� megnyom�dott. Ott volt rajta a kezem lenyomata, ahogy megfogtam. Szapor�bban szedtem a leveg�t, �s hirtelen el�nt�tt a d�h. Az el�ttem �ll� k�t katona kikerekedett szemekkel n�zett r�m. A f�lelem t�kr�z�d�tt vissza szem�kb�l, a csod�lkoz�ssal keveredve.
„�n nem akartam ezt” – gondolkodtam magamban. - „Nem akarom, hogy az emberek f�ljenek t�lem, hogy megr�m�tsem �ket.” Kir�ntottam az egyik katona kardj�t, �s elkezdtem rohanni. Nem tudtam, merre, csak el innen messzire. Amerre visznek a l�baim. Nem akarok senkit sem b�ntani. Nem akarok meg�lni senkit. Mi�rt kell nekem lennem a Puszt�t�s L�ny�nak? Mi�rt pont �n? Csak rohantam egyenesen, v�gig a folyos�n. Az ajt�k, a festm�nyek a fallal egy�tt mos�dtak el egy nagy pac�v�. Utolj�ra k�r�lbel�l n�gy �vesen futottam ilyen gyorsan. Mintha sz�rnyaim lettek volna. A sz�l s�v�tett el a f�lem mellett, �s �n meg csak nevettem a gy�ny�rt�l. Csak a magam el�tt l�v� folyos�ra koncentr�ltam, �s hogy ne verjek le semmit. M�r a v�g�hez k�zeledett az �t. Egy ablak volt el�ttem, egy nyitott ablak. Nem gondoltam semmire. Csak megfogtam a szabad kezemmel az ablakp�rk�nyt, �s �tvetettem rajta magam. A m�sodikr�l ugrottam ki, de m�gis, mint egy macska, oly puh�n �s hangtalanul �rkeztem az alattam l�v� f�be. L�bujjhegyen �s a jobb kezemen t�maszkodtam meg. Felpillantottam az ablakra, �s l�ttam, hogy Cecily n�z ki rajta. Szapor�n szedte a leveg�t. Hallottam, ahogy besz�vja �s kif�jja. A reflexeim, az �rz�keim j�val er�sebbek voltak, mint eddig valaha. �reztem a f� l�gy mozg�s�t, a t�voli f�k hal suhog�s�t, ahogy a madarak csicseregtek. Minden hangosabb �s er�teljesebb volt. �reztem az eb�d illat�t. D�ri r�kkr�mlevest f�z�tt, mell� egy kev�s csirkep�rk�ltet. Ell�ktem magam a talajt�l, mint egy profi fut�, majd k�nnyed l�giess�ggel elkezdtem futni.
A dombra vittek a l�baim. A dombra, ahol tal�lkoztam Daviddel. Ahol minden nyugodt volt.
Megtorpantam �tk�zben. Sasha ott �llt fent, �s v�rt engem.
- Mit akarsz? – ord�tottam neki. – Menj innen! – A kiss� �letlen kardot feltartottam a nyakamhoz. Olyan t�z m�terre lehetett t�lem. L�tszott rajta, hogy futott, hogy megel�zz�n.
- K�rlek! K�rlek, ne �ld meg magad, Aiera! – k�ny�rg�tt nekem, �s hallgattam is volna r�, ha nem lett volna nagyobb a f�lelmem. F�lelem, hogy meg�l�k valakit. Hogy b�natot okozok valakiknek.
- Mi�rt ne? – m�r ott �llt el�ttem. – Mi�rt ne �lhetn�m meg magam? – ord�tottam az arc�ba.
L�ttam, hogy megd�bbent. Arr�bb tartottam a kardot a nyakamt�l. Len�zett r�m. A k�nnycseppek v�gig csordultak az arcomon. N�ztem r� remeg� ajkakkal.
- Hogy mi�rt ne? Milli� okot tudn�k mondani, de a legfontosabb ez: az�rt, mert szeretlek! – ord�totta az arcomba, �s megcs�kolt.

<< El�z� fejezet | K�vetkez� fejezet >>