Ott voltunk az edz�csarnok bej�rat�n�l. Felk�t�ttem a hajamat, hogy ne zavarjon. Magam sem tudtam, mire is k�sz�l�k, de �gy �reztem, j� m�ka lesz. Kezdek f�lni magamt�l, nem vagyok �n ilyen!
- �lj fel a lel�t�ra! - utas�tottam Sashat.
- Mire k�sz�lsz? – k�v�ncsis�g t�kr�z�d�tt vissza hangj�b�l, de az�rt indult a lel�t� ir�ny�ba, m�g �n a kapit�nyt kerestem szemeimmel. Kiskoromban is � volt a kapit�ny. Besz�lni akartam vele. Meg is tal�ltam. Kimagaslott a t�bbi katona k�z�l. Borost�s �ll�t vakargatta, �s k�zben szidta az �joncokat. Odas�t�ltam hozz�, �s csak v�rtam, hogy �szrevegyen. Mikor kiskoromban lej�rtam ide, � tan�tott verekedni pusztak�zzel. De szerintem meg az er�m �s a reflexeim seg�tettek. Szerencs�mre nadr�g volt rajtam, �s a hirtelen �sszefogott barna, hossz� l�farkammal tal�n m�g el is mentem fi�nak. Egyre t�bb �s t�bb k�v�ncsi tekintett szegez�d�tt r�m. Ezt a kapit�ny is �szrevette, �s r�m n�zett. Szembet�n� volt a magass�g k�zt�nk. J�val magasabb volt n�lam. � olyan k�t m�ter f�l�tt j�rt, m�g �n csak sz�zhetven centi voltam.
- J� napot, kapit�ny! – k�sz�ntem r�. R�n�ztem, �s elmosolyodtam. Hirtelen elkezd�nk nevetni. Mint akik olyan r�g�ta ismerik egym�s. Ez �gy is volt. � volt az egyetlen, aki nem ijedt meg az er�mt�l. � edzett engem mindv�gig. – J�ttem edzeni. Most nincs t�rsas edz�s? – furcs�n tekintett r�m addig, m�g meg nem l�tta a karomon a tetov�l�st. R�meredt egyenesen, de leesett neki, hogy mi van.
- Pont most akartunk neki�llni. Igaz�b�l arra gondoltam, hogy kih�v�sok lesznek. �s te kezdesz! – mutatott r�m. Gyorsan k�rbefordultam �s v�gigtekintettem az �joncokon. Kih�v�st kerestem. Valaki, aki tal�n izgalommal t�lt el harc k�zben. Akivel a harc nem csak f�l percig tart. Meg is tal�ltam az emberem.
Egy magas, testes sr�c volt az. Nagyon nagyra lehetett mag�val, mert mikor megl�tta, hogy m�regetem, egyb�l kih�zta mag�t.
- Te, ott! – mutattam r�. – P�rharc. B�r, ha akarod, foghatunk kardot. – l�ttam gondolkodott.
- Ok�! Karddal harcolunk. – mondta m�ly hangj�n. Fel is kapott egyet �s odas�t�lt el�m. A t�bbiek sz�tsz�ledtek �s k�rbe �lltak. – Te nem fogsz kardot? – k�rdezte a sr�c. - Jobb szeretem az �k�lharcot. F�n�k, lehet �gy harcolni? – k�rdeztem meg a kapit�nyt�l.
- Tudom, hogy ha nemet is mondok, �gyis eldobod m�r az elej�n a kardot. – mosolygott r�m. – Harcosok, felk�sz�lni! Harc! - R�gen hallottam m�r ezt a sz�t.
Az ellenfelem egyb�l t�madott. El�sz�r fejre t�madt a neh�z karddal, �n meg csak egy l�p�ssel h�r�tottam. �s �gy tov�bb t�madt. Nyakra, l�bra, m�g sz�rni �s megpr�b�lt, de �n mindig csak egyet l�ptem h�tra. Cseppet sem f�radtam. Olyan volt a k�zdelem, mintha t�ncoln�k. Tetszett az eg�sz. Hogy az k�zd�f�l f�rad, �n meg csak mosolyogtam. M�r-m�r nevettem, mikor hirtelen megv�gta az arcomat. Csak �ppen fels�rtette a b�r�m.
- Mi a… – kezdtem volna bele. Gyorsan let�r�ltem az arcom �n elkezdtem vizsg�lni a kezem. K�zben az k�zd�f�l m�g mindig t�madt. Pont id�ben ugrottam el a t�mad�sa el�l. Lenyaltam a kezemr�l a v�rt, majd elvigyorodtam. – Azt hiszem, most m�r harcolhatunk! – vigyorogtam gonoszan. A v�r �ze a sz�mban sz�tolvadt, felpezsd�tve az eg�sz testem. A testem el�reg�rnyedt, majd sz� szerint vicsor�tottam. A szemem felizzott, �s mindent er�sebben l�ttam. �reztem, ahogy folyik le az ellenf�l homlok�r�l egy izzads�gcsepp. Hallottam, ahogyan gyorsabban szedi a leveg�t. Ezek ut�n �n t�madtam. El�relend�ltem, mint egy vad�llat. Mint egy gep�rd, oly sebess�ggel szaladtam fel�.
- Fogj�tok le… - a kapit�ny nem merte kimondani a nevem. Azzal csak olajt �nt a t�zre. – az �joncot. – v�g�l �gy d�nt�tt, hogy � foghasson le.
De �n m�r oda�rtem el�. Megfogtam a karj�t, �s kicsavartam, �gy, hogy elejtette a kardj�t. Az hangos csattan�ssal verte fel a port a f�ldr�l. Egy nagyot �t�ttem a h�t�ba, majd mikor a f�ld�n hevert, felemeltem, pedig j�val nehezebb volt, mint �n. Az arc�ba vigyorogtam.
- Nem volt�l neh�z ellenf�l, k�sz a harcot. – Majd lefejeltem teljes er�b�l. – K�sz�n�m a… - hirtelen m�g felkelt. – Azt hiszem, ez m�g nem volt el�g neked. – Gyomorsz�jon v�gtam m�g egyszer, majd az orr�t is megt�rdeltem p�rszor. K�zben a t�bbiek megpr�b�ltak sz�tv�lasztani minket, de �n �lveztem azt, hogy sz�tverhetem. Az adrenalin sz�guldott a v�remben. Elkezdtem nevetni a gy�ny�rt�l. Nagy nehezen felkecmergett a f�ldr�l, �s lanyh�n �tni akart, mikor r�m d�lt. A t�bbieket csak �lltak, �s r�m�let�kben mozdulni sem tudtak. A kapit�ny meg j�tt fel�m, de m�g � is f�lt att�l, hogy megt�madom. �n viszont csak a pasasra figyeltem. Megt�masztottam egy k�zzel, �s elkezdtem sorozni a gyomr�t. Teljesen ki volt �tve, de �n m�g az adrenalint�l, amit m�r r�ges-r�g nem �reztem, csak tov�bb �t�ttem.
- Aiera! Aiera, azt mondtam, hagyd abba! – a kapit�ny sz�longatott engem, �s pr�b�lt lefogni. – Hercegn�! – ord�totta a f�lembe. – Hercegn�, k�rem t�rjen �szhez! – Hirtelen meg�lltam. Elkezdtem szapor�bban szedni a leveg�t, �s k�zben hallottam, hogy a t�bbi �jonc arr�l besz�l, hogy �n ki vagyok. Becsuktam a szemem, �s �tkoztam magam. Sejthettem volna, hogy ez lesz! Hogy a j�slat a legrosszabbat fogja kihozni bel�lem. A sz�m el� kaptam a kezem, �s t�rdre estem. V�g�l annyira elengedtem magam, hogy nekid�ltem a kapit�ny l�b�nak.
- Sajn�lom. – mondtam, majd megfordultam, �s elsiettem. El�sz�r csak s�t�ltam, de ut�na egyre csak gyorsabban �s gyorsabban mentem, m�g el nem kezdtem futni.

<< El�z� fejezet | K�vetkez� fejezet >>