Mire hazaértem, már nem voltam olyan vidám. Alexshander elmesélte, hogy az édesanyja kiskorában meghalt, és az édesapja sem az igazi. Örökbe fogadta, mert neki nem lehetett saját fia, viszont kellett egy trónörökös, így most ő következik utána. Luchas gróf 6 éves korától nevelte arra, hogy ő örökölje a családi vagyont és a rangot. Az igazi apjáról nem tud semmit, mivel még születése előtt lelépett.
Ahogyan ezt mesélte, összefacsarodott a szívem, és válaszul megszorítottam a kezét. Igazán nem is beszélgettünk. Szavak nélkül is pont ugyanúgy megértettük egymást. A szobámban elgondolkodtam azon, amit Sasha mesélt. Annyira fájdalmas élete volt.
Végül utána mindennap lejártam a küzdőtérre Senki sem állt ki velem, nehogy kárt tegyen a hercegnőben. Emiatt vagy egyedül edzettem magam, vagy a Kapitány edzett velem, de csak tisztes határokon belül. Ő sem akart túlzottam közel kerülni hozzám, mert nem tudhatta előre, mikor kattanok be. Sashat nagyon ritkán láttam, csak néha jött megnézni, de akkor is csak a lelátón ült. Azt mondta, hogy az apjával van dolga, vagy csak olvasott. Este vacsoránál nem beszélgettünk, mivel én túl fáradt voltam, így ha kérdezett is valamit, csak dünnyögve válaszoltam neki. Mivel anya már nem engedte, hogy együtt aludjunk, így ő a mellettem lévő szobát foglalta el.
Minden este kimentem az erkélyre, és a csillagokat néztem. Éreztem, ahogy az utolsó hét eltelik az esküvőig. Egyre jobban összeszorult a gyomrom a rám nehezedő nyomástól. A sötét égbolt tele volt ragyogó, fényes csillagokkal. Csak ilyenkor éreztem magam nyugodtnak. Rettentő volt tudni, hogy döntenem kell. Vagy ellentmondok apámnak és megbántom Sashat, vagy belemegyek az esküvőbe, és örökre Sasha felesége leszek, és engedelmeskedem neki. Holnapra választ kellett adnom.
Az agyam e körül zakatolt, ezért nem bírtam aludni.

<< Előző fejezet | Következő fejezet >>