Csirkemell roston francia salátával. Ez a vacsora. A szakácsunk, Dóri nagyon finomra csinálta. Igaz, ő bármit készít, az finom lesz. Már tíz perce ettük az ételt, mikor apám megszólalt:
- Annyit akarok mondani, hogy nem kötelező összeházasodnotok, de…
Alexshander hirtelen felállt és közbeszólt. Apámmal mind a ketten ránéztünk.
- De, de, kötelező összeházasodni! - mondta rémült arccal. Látszott rajta a félelem. Ő is észrevette, hogy itt valami nem stimmel, és gyorsan helyesbített. - Már, ha Ön is szeretné, Hercegnő, csak akkor. – Nem értettem, hogy mit akart ezzel, hogy miért fontos hozzámennem. Jó színész lehet, mert hirtelen változott az arca. Abból az aggodalomból ment át ebbe a hideg, kedves nyugodtságba.
- Előbb ismerjétek meg egymást! – szólalt fel apám. - Van három hetetek megismerkedni. Ez idő alatt, és az utolsó nap estéjén dönthettek ez ügyben. Mert három hét és egy nap múlva tartanánk meg az esküvőt. - mondta apám.
- Hogy három hét? - háborodtam fel. - Annyi idő alatt nem fogjuk megismerni egymást! Annyi idő alatt semmi sem fog történni! Mégis, hogy gondoltad ezt? – kérdeztem, kissé kiabálva. De én egy olyan férfit akarok magamhoz kötni egész életemre, akit ismerek és szeretek. Nem akárki jöttmentet, akit apám jelölt ki.
- Én szeretném ezt a házasságot. Nem tudom, Ön hogy van vele, Hercegnő. - mondta Alexshander. Ránéztem, és megint elfogott az a furcsa érzés. Nem tudtam szabadulni a tekintete elől. Rácsaptam a homlokomra és lehúztam a kezem az arcomon.
- Lehet, hogy megbánom ezt a kijelentést, de rendben. Az alatt a három hét alatt igyekszem megismerni azt a férfit, akit kinéztél nekem, apám. - ki kell tartanom. Odafordultam Alexshanderhez mosolyogva, és csak annyit mondtam neki: - Kérlek vigyázz rám!
Nagyon megdöbbentettem ezzel a kijelentéssel. Hát, úgy tűnik, nem csak ő van rám hatással, hanem fordítva is.
<< Előző fejezet | Következő fejezet >>
|